Pszichológiai szempontból egészen hasonló folyamatok zajlanak le bennünk akkor, amikor párra találunk és akkor, amikor megtaláljuk életünk munkáját. Mindkettő olyan dimenziókat nyithat meg, amik a fejlődés elengedhetetlen feltételei.

Akárcsak az ideális munkahely és munkakör keresésekor, a párkeresésnél is figyelembe veszünk egy sor racionális kérdést is. Valamilyen igénnyel és elvárással keressük mindkettőt. Ha találunk egy olyan helyet vagy egy olyan embert, ami és aki megfelel ezeknek az előzetes elvárásoknak, kezdődhet a két centivel a föld fölött lebegés állapota.

A rózsaszín köd és a boldogság jótékonyan elfedi az esetleges buktatókat. Ezek munka esetén lehetnek olyan feladatkörök, olyan munkakörülmények, amikről azt gondoljuk, hogy egy idő után meg lehet szokni őket. A szerelemben pedig a partnerünk zavaró tulajdonságai fölött tudunk szemet hunyni hosszabb vagy rövidebb ideig.

De sajnos az emberek bizonyos tulajdonságai, viselkedésmintái nem változtathatóak meg egykönnyen. Ha valaki nehezen bírja a munkahelyi monotonitást, akkor az idő múlásával sem fog hozzászokni. Ugyanez igaz lehet egy párkapcsolatra is: ha a partnered otthonülő típus, akkor nem akar majd olyan gyakran asszisztálni az általad szervezett programokhoz, mint ahogy az te aktív félként elvárnád tőle.

Ezen a ponton túl, mikor már tisztán látnak a felek, viszont más lehet a megtartó erő egy párkapcsolatban és más-más érvek szólhatnak amellett, hogy egy munkahely mellett maradjunk. Sokszor sokkal könnyebb kitartani egy állás mellet, mint a partnerünk mellett, úgyhogy ezen a ponton kettéválik a munkapszichológia és a szerelem pszichológiája:
 
“A munkapszichológia régi felismerése, hogy a munkakedvet külső és belső motivátorok – azaz ösztönző tényezők – tartják fenn. A külső ösztönzők az anyagi előnyök: elsősorban a fizetés, a jutalmak, a juttatások. A belső ösztönző pedig a munka öröme, az a jó érzés, hogy az ember hasznosnak tudja magát, értéket hoz létre, megvalósítja a benne rejlő lehetőségeket. A külső ösztönzők nagyon gyorsan veszítenek hatásukból – a pénz rövid idő alatt megszokott juttatássá válik.”

Forrás: Mindennapi Pszichológia