Belépés tagoknak › Társkereső / Tanácsadás / Változunk-e a szerelemért?

Közösségi oldalunkon már feltettük a kérdést: ki hisz abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást? Kiderült, hogy sokan úgy gondolják, két teljesen különböző ember párkapcsolata nem lehet sikeres. Mégis gyakran előfordul, hogy a különbözp karakterek egymásba szeretnek és az ellentétekre csak később derül fény. Vajon van esély arra, hogy megváltozik a másik? Vajon mi képesek vagyunk a változásra?


Változunk-e a szerelemért?
Minden párkapcsolatnak megvan a maga összecsiszolódási időszaka. A kapcsolat elején azoknak is össze kell rázódniuk, akik egyébként hasonlóak, egyezik a gondolkodásmódjuk, a világról alkotott képük és az is, hogy miben hisznek, milyen értékrendet tartanak fontosnak. Azoknak a pároknak nehezebb dolguk van, akik között nagyobb a szakadék, mégis a szerelem összefűzi őket. Ha kiéleződik a konfliktus, alapvetően két dolgot tehetünk: vagy alkalmazkodunk a párunkhoz vagy nm változtatunk a magatartásunkon. Ez utóbbival ugyan kockára tesszük a párkapcsolatot, ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy a párunk képes a változásra így ő hozza meg ezt az áldozatot. Nézzük, hogyan vélekedik a témáról Almási Kitti, pszichológus.


Alkalmazkodástól az elhidegülésig


Egy párkapcsolat kezdetén mindkét fél részéről megindul egyfajta közeledés a másik felé: elkezdünk érdeklődni a másik hobbija iránt, időbeosztásunkat, életmódunkat az övéhez igazítjuk. A másikban rejlő rengeteg lehetőség közül bizonyosakat felerősítünk, más jellemzőket pedig háttérbe szorítunk azzal, ahogyan hatunk egymásra. Külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy az ember képes teljesen megváltozni a másik mellett, valójában viszont csak átrendeződött, hogy jobban kapcsolódhasson a másikhoz.

Ha a párunk mellett folyamatsoan feladjuk önmagunkat, az előbb-utóbb konfliktusba torkollik


Előfordulhat viszont, hogy az egyik félnek olyan dolgokat kell a háttérbe szorítani, amik korábban alapvetően meghatározták. Egy alapvetően társasági ember egy introvertált pár mellett hajlamos begubózni, melyet először csak barátai nehezményeznek, de később - látva a többiektől való távolodását - ő maga is egyre nehezebben visel. Visszakozni kezd, hadakozik a korábbi életviteléért, és egy idő után már azt veszi észre, hogy nem is önmaga. Szégyent érez, hogy hátat fordított azoknak, akik oly sok évig kitartottak mellette - ráadásul mindezt nem a saját elhatározásából tette, hanem mert párja erre kényszerítette őt. Mikor ez megfogalmazódik benne, a párja ellen fordul, őt hibáztatja a folyamatért, amit tulajdonképpen saját maga hagyott eszkalálódni.
Fontos ilyenkor belegondolni: ha határozottabban kiálltunk volna értékeink mellett, valóban ide jutunk? Végig kell gondolni, lehet-e valóban okolni valakit azért, mert mi magunk olyan döntéseket hozunk, hogy a másik kedvére tegyünk, ahelyett, hogy azt tennénk, amit valóban szeretnénk. Szakításkor a leggyakrabban elhangzó, elégedett sóhajtással kísért mondat, hogy végre ismét a magam ura lehetek, azt tehetek, amit csak akarok. Ez a mondat azonban nem tér ki arra, hogy eddig mi tartotta vissza őt ettől? Valószínűleg a félelem, hogy ha nem alkalmazkodik, akkor egyedül marad. A fenti ábra viszont azt szemlélteti, hogy a végkifejlet a lemondásokkal együtt is az elhidegülés és a szakítás irányába torkollik. Csak ez esetben hosszú, keserű és konfliktusokkal teli hónapok előzik meg.


Szüleinknek és barátainknak is meg kell felelnie


Sok párkapcsolatban éppen az a legnagyobb baj, hogy már nem egymást szeretjük, hanem egy elképzelt partnert, illetve magát a kapcsolati létet, hogy azt mondhassuk, párkapcsolatban élünk. Sokszor ráadásul nem csak a saját igényeinknek, de a szeretteink elképzeléseinek is meg kívánjuk feleltetni a másikat. Ha szüleink vagy barátaink előtt mutatjuk be a párunkat, mindig igyekszünk róla a legmegfelelőbb képet festeni, és olyan tulajdonságokat préselünk ki a másikból, amely segíti őt beilleszkedni a mi környezetünkbe. Nem biztos azonban, hogy a másik kényelmesen érzi magát a szerepben, amibe belekényszerítették.
A kapcsolatba időt, energiát és munkát kell fektetni, hogy jól működjön és igenis minden egyes tett, szó és gondolat számít. Az alábbi cikkünkben párkapcsolati tanácsadók és pszichológusok tanácsait szedtük össze.
A konfliktust kétféle módon lehet feloldani: szembemehetünk addigi szemléletünkkel és a párunkhoz igazodunk, vagy kitartunk addigi beállítódásunk mellett, de így a partnerünkkel kerülünk összeütközésbe. Utóbbi esetben ő dönthet arról, hogy hozzánk igazodik, vagy sem, de ha mindkét fél mereven ragaszkodik az álláspontjához, az szakításhoz vezethet. Ilyenkor ugyanis összetörik az az illúzió, hogy a párunkat a saját elképzeléseink szerint alakíthatjuk, és a megálmodott szerepbe tudjuk illeszteni. Az összecsiszolódás lenne az a köztes megoldás, amelyben mindketten kicsit átrendeződünk, hogy jobban simuljunk egymáshoz, de megtartva önmagunkat. Amikor ez nem szimmetrikusan zajlik, akkor az egyik fél feladja magát, elvész a kapcsolatban.

Szerelemmel, párkapcsolattal kapcsolatos cikkeinket itt olvashatod el.

Forrás: HVG extra

Először vagy itt?
Csatlakozz hozzánk!

Kérjük töltsd ki az alábbi mezőket!
Nemed:
Társkeresés megkezdése

A regisztrációval elfogadod az Általános Szerződési Feltételekben foglaltakat.

VAGY
Regisztrálj Facebookkal!
A ctk.hu weboldalunk Sütiket és egyéb látogatáskövetési technológiákat használ (pl. a Google-tól), hogy javítsuk a böngészési élményt, valamint személyre szabott tartalmat és célzott hirdetéseket jeleníthessünk meg (személyes adatait is felhasználva pl. Google által), és megérthessük honnan érkeznek és mit szeretnének látogatóink. További információk
További lehetőségek
Mindet elfogadom