Múltkor arról írtunk, hogy mennyire nehéz egyedülálló anyaként párt keresni, megtalálni az időt és az alkalmat az ismerkedésre. A visszajelzések alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a férfiak sincsenek más helyzetben. Igaz, hogy közülük kevesebben maradnak egyedül a kicsivel, mégis vannak, akik a feleségük halála vagy válás következtében magukra maradnak.

Nők és férfiak hosszabb párkapcsolat után, a gyereknevelés mellett rengeteg nehéz kérdéssel találják szembe magukat nap mint nap: vajon mit fog szólni hozzá a gyerekem? Vajon Ő mit fog szólni ahhoz, hogy van egy gyerekem? Vajon neki van, vagy még csak szeretne? Lehet, hogy nem is szeretne?

A legtöbb társkereső azt nyilatkozza a témával kapcsolatban, hogy ilyen esetben jobban tudnak kötődni azok a nők vagy férfiak, akiknek már megvannak a gyerekneveléssel kapcsolatos tapasztalatai. Számtalan konfliktus forrása lehet, ha valaki még sosem nevelt gyereket és nem látja át, hogy mennyi idő, türelem és energia is az.

Különösen a gyerek nélküli nők azok, akik a féltékenység kérdését is bevonták a párbeszédbe. Sokaknak rosszul esik, hogy egy olyan kapocs van a partnerük és a volt feleség között, amilyen köztük még nincs és talán nem is lesz…

Mégis a legtöbben azt mondják, hogy érdemes próbálkozni, ellentétek mindig lesznek, mindig vannak a kapcsolatot nehezítő tényezők is. Nem lehet kizárni valakit az életedből, akivel jól alakultak a dolgok, csak azért mert neki már van vagy vannak gyereke/gyerekei.

Viszont pár szabályt be kell tartani, talán még szigorúbban, mint egyébként az ismerkedés, randizás világában.

A legfontosabb az őszinteség, tisztázni kell, hogy mik a terveitek a jövőre vonatkozóan és arról is beszélni kell, hogy milyen érzéseitek vannak a gyerekekkel, gyerekneveléssel kapcsolatban. Bátran meséljetek a félelmeitekről és arra is térjetek ki, hogy milyen megoldások lehetnek a félelem leküzdésére. Nem éri meg hazudni, már csak a gyerekek érdekében sem…

A másik legfontosabb dolog az, hogy tiszteletben kell tartani a gyerekek napirendjét, rutinját, nem szabad őket kiszakítnai a megszokott környezetükből sem, csak azért, hogy mondjuk létrejöhessen egy találkozó. Tehát ne mondjuk le a gyerek magánóráját, hogy odaérjünk egy randira. Az is fontos, hogy tudatni kell a kicsikkel, még a nagyobb gyerekekkel is, hogy feltétel nélkül számíthatnak ránk és ők a legfontosabbak.

A legnehezebb pedig a bemutatás, amit a gyerekes félnek kell megszerveznie, miután a párjával és a gyerekével is átbeszélte a szituációt. Nem szabad siettetni és elkapkodni, az sem mindegy, hogy milyen programot választunk és azt is előre fixálni kell, hogy a gyerek hogyan helyezze el az új partnert a gondolataiban, ki is lesz ő neki? Milyen szerepet fog betölteni az anyuka, apuka életében az új társ? Itt is nagyon fontos az őszinteség… Ami új kérdéseket vet fel, ezekkel jövő héten fogunk foglalkozni. Kövess, minket és a legőszintébb párkapcsolati tanácsokat.